Amelyben a Török bátortalanul munkába fog, és megdicsérik.
A Török bátortalanul lépdelt be a piactérre. Járt már itt korábban, ám az erszényében csörgedező rézpénzek még egy fél dírhámot sem tettek ki.
Mint mindig, amikor idegen helyen járt, csendben várakozott - egy sátor árnyékában nézte, hogyan ordítanak a kikiáltok, hogy csapnak le egy-egy ígéretes felkínálásra a munkára vágyakozók. Látott sunyi tekintetű, aljas munkaadókat, akik nem néztek a munkások zsebébe, és látott munkásokat, akik a legnagyobb természetességgel hazudtak gazdáik szemébe.
Összehúzta magán a kopott köpenyt, még egyszer ellenőrizte, helyén van-e az erszénye: tudta - itt résen kell lennie.
Viszont nem ácsoroghatott örökké a sátor árnyékában, dolgoznia kellett - így hát bátortalanul, de elfogadott pár könnyedebb feladatot. Jó munkát végzett, mint mindig - nem csak a kialkudott bért kapta meg, de a hálás megbízók még néhány rézzel is megtoldották a jutalmát. Menni fog ez - gondolta, és magabiztosan várta a következő hetet...
szeptember 2., csütörtök - szeptember 5. vasárnap
Ez volt az első (csonka) hét.
Az adatok: még tavalyról volt 0,41 dollár a számlán - egy újsághír kapcsán néztem meg, mi a csuda ez a mturk, volt pár HIT, ahol keresőszavak magyarázatait kérték, pár magyar szavasat megcsináltam - innen a pénz.
A hét adatai:
21 HIT , 0,64 dollár, benne bónuszokkal.
Összesen: 1,05 $
Kategóriák: Heti jelentés, Előszó, Vak vezet világtalant
Címkék: Amazon, eSlick, Kindle, mTurk
Amelyben a Török elveszti egy kedves eszközét, és nagyratörő terveket sző.
Napos szombat délelőtt volt. A Török csatába indult, még utoljára végignézett fegyverzetén. Mielőtt átalvetőjébe sülyesztette volna hűséges eSlickjét, bekapcsolta a bőrtokos jószágot, készüljön föl, hiszen hamarosan a hosszú fémvagonban együtt fognak olvasni.
Azt mondják, a szem a lélek tükre, és ha ez igaz, akkor eSlicknek maga a lelke törött össze, olyan sötétbe borúlt szegénykének a fél szeme. Azt is mondják, a lelket adják-veszik, és minden léleknek ára van. Ez az ár viszont majd’ kétszáz óperenciás dirhám lett volna, amiből a Török, csekély lévén a zsoldpénz, kereken nulla dirhámmal rendelkezett.
Úgyhogy maradtak a régi papírosok, zsebpergamenek.
Történt pedig, hogy 2010 őszén az óperenciás tengerek vitéznő alig száznegyven dirhámért kínált egy míves eszközt, a megvakult eSlick fiatalabb, életerősebb párját. Ez még mindig száznegyvennel volt több, mint amit a Török megengedhetett volna magának, de a Töröknek támadt egy ötlete.
Megkörnyékezte hát a harcosnőt, ugyan, fogadja zsoldjába, a végvári élet kemény, de egy-két fertályórácskát minden napból szakítana rá, és a fabatkákból rézpetákok, a rézpetákokból meg ezüstdirhámok lesznek, s mire kettőt fordul az évszakok kereke, a vitéznő útjára bocsáthatná a szerkezetet, mely alkotójától a Kindle nevet kapta...
Röviden:
Volt egy ekönyvolvasóm. Hét hónap után, még mindig nem értem, miért, jobblétre szenderült.
Javításról szó sem lehetett, a jelenlegi költségvetésbe még egy wifis Kindle sem férne bele. Kivéve, ha maga az Amazon fizeti.
Úgyhogy szeptember elsejétől száz héten át felcsapok turkernek - vagyis kipróbálom, össze lehet-e gyűjteni egy olvasónyit csupán crowdsourcing munkákból. Vagyis olyan apró minifeladatokból, amelyek talán beilleszthetőek a napi rutinba, és amelyek aprópénzzel fizetnek ugyan, de sok kicsi sokra megy.
Száz hét, hetente egy dollár (naponta húsz cent és hétvége), munkaidő max. 1 óra per nap.
Menni fog? Meglátjuk.
